Szerintem a gyermeknemzéshez adható jó tanácsok egyidősek az emberiséggel. De legalábbis azzal az idővel, amikor egy nő először szeretett volna tudatosan gyermeket vállalni. Elképzelem, ahogy a maguk kis kommunikációs módján az ősasszonyok megbeszélik egymással, hogy ha ebből a bogyóból megeszel kettőt, ezt meg a tarkódra kened egy kis mamutzsírban feloldva, akkor nem csak garantált, hogy terhes leszel, de még az is biztos, hogy a Te fiad lesz a legjobb vadász a környéken. Mivel ma inkább a kókuszolaj a menő, és vadász már nem csak férfi lehet, így némiképp változtak az ajánlások, de egy valami továbbra is megmaradt. A jó tanácsok jönnek, ha kell, ha nem. 

Emlékszem az első pillanatra, amikor kimondtam, hogy gyereket szeretnék. Volt egy erős családi konfliktus az én oldalamon, András pedig végtelen türelemmel, de kellő határozottsággal támogatott a helyes úton evickélésben. Az első albérletünkben laktunk, kb 1 éve voltunk együtt, amikor egyik este nagyon kiborulva mentem haza. Zokogtam, leültünk a piros kanapéra, elpanaszoltam a napom, ránéztem, és azt mondtam, csináljuk kisbabát! Ő már jó ideje kampányolt mellette, egyébként is jellemző a kapcsolatunkra, hogy ő hamarabb tudja melyik lesz a helyes út, persze ezt sosem vallanám be neki… 🙂 Nem mondom, hogy azon a bizonyos piros kanapén csak az ötletelés része folyt a projektnek… Hát mindenesetre elkezdtük, és aztán nem csak a tevékenységben, hanem a várakozásban is kiműveltük magunkat. Gondolhatnád, hogy a jó tanácsok csak utóbbival kapcsolatban érkeztek, de sajnos ki kell ábrándítsalak. Az egyik legszürreálisabb tanács arról szólt, hogy nagyon, ismétlem, NAGYON fontos, hogy amikor szexelünk, akkor EGYSZERRE élvezzünk el, mert majd akkor fog tudni jól megtapadni, aminek meg kell, és persze MINDENKÉPPEN töltsek utána 20-25 percet gyertya pózban. Tegyük a szívünkre a kezünket! Ez a végtelen ideális beteljesedés, egy átlagos intim élettel rendelkező pár esetében, tízből hány alkalommal fordul elő? / pro tippeket privát üzenetben várok. /


Ahogy teltel múltak a hónapok, az évek, sorra jöttek a vajákos asszonyok, a csodafüvek, a méhpempő-specialisták, a póz-analitikusok, és a rég nem látott jó barátok, akiknek mindig van egy remek üzleti ajánlatuk, ami nekem is, és a testemnek is nagyon megérné. Összességében ma már sokkal jobban reagálok a tanácsokra, de tegnap eléggé bepipultam, mert rámírt egy régi osztálytársam. Nagyjából 15 éve nem beszéltünk, persze Facebook ismerősök vagyunk. Mivel én nem titkolom a helyzetünket, ezért tudhatja, ha követi a posztjaim, hogy hányadán is állunk a gyerekvállalással. Az persze puszta rosszindulat a részemről, hogy feltűnt, hogy épp akkor írt rám, amikor kiraktam egy puccos helyről egy puccos ruhás, és kikerázott képet magamról… Hamar rövidre zártam a beszélgetést, és nagyon gratuláltam neki, hogy hosszú idő után végre teherbe esett, és csodálatos amit átélnek. Ez is megérne egy misét, hogy milyen lelkület kell ahhoz, hogy valaki egy tudottan régóta gyerekre vágyó nőnek büszkélkedik el a saját sikeréről… Ez persze „kétboros” téma, erről nem nagyon merünk őszintén beszélni. Hátha a következő bejegyzésemet este fogalmazom majd meg. 🙂


Persze mondhatod, hogy bunkó vagyok, amiért mások segítőszándékát kritizálom, és biztos vagyok benne, hogy a beérkező 100 jó tanácsból 99 abszolút jófejségből fakad. Ám érdemes minden kimondott tanács előtt egy pillanatra megállni, és átgondolni, vajon, nekem hogyan esne, ha kérés nélkül osztogatnám a tudományom olyanoknak, akik nem is tudom, hogy épp milyen szakaszában vannak az életüknek. Végülis nem kellene meglepődnöm, mivel duciként ezt milliószor átéltem már a fogyókúrás ötletekkel, tapasztalatokkal, de ott egy fokkal könnyebb a reakció. Na de a teherbeesésnél mit tehet egy régóta küzdő nő a jó tanácsokkal? Köszönjem meg? Mondjam el, hogy nekem ez nem vált be? Magyarázkodjak, hogy hidd el, minden számomra megtehető megteszek? Azt mondják a változást kezd magadon, magadban! Ezennel hivatalosan is megígérem, amint összejön nekünk a kisbabánk, én senkit nem fogok frusztrálni a termékenységnövelő tanácsaimmal. Számon kérhetitek! 🙂

~Zsuzsi~