A karácsony eleinte pogány ünnep volt, jóval azelőtt, hogy Krisztus születésének gondolata társult volna hozzá, a Nap és a természet újjászületését ünnepelték ekkor. A szertartások rengeteget változtak az idők során. A rítus maga állandó volt, a köré szerveződő eszmék mentek át változásokon. A téli napforduló alkalmából például hatalmas örömtüzeket gyújtottak régen a hegytetőn, hogy a nap minél tovább maradjon az égen. Később a karácsonyi gyertyagyújtás formájában tér vissza ez a régi szokás. A karácsonyi hagyományok egy emberöltőn belül is változnak: gyermekként a megajándékozottság örömétől eljutnak felnőttként a megajándékozás öröméig.

Miért fontos a Karácsony?

Mert ekkor minden szeretetteljes figyelem a gyerekek felé irányul, kihangsúlyozva saját fontosságukat. Az ünnepnapok évről évre való ismétlődése biztonságot nyújt számukra, ezek az év fénypontjai. Ezek a szimbolikus jelentőségű események bevésődnek a világról alkotott tudattalan képünkbe. Ahogyan gyermekként megéltük a karácsonyt egész életre szóló kihatása lehet.

Miért hisznek a gyerekek az angyalokban?

Élete első hat évében a legtöbb mai gyerek meggyőződéssel hisz a mágikus lényekben: Télapó, Húsvéti nyúl, Fogtündér. És szükségük is van erre a mágikus világra. Később is szívesen vesznek részt az ünnepekhez kapcsolódó színjátékban szüleikkel együtt, mert megnyugtató még számukra ez a fantáziavilág.

Miért különleges ünnep a Karácsony?

A karácsonyt a mese és a realitás keveredése teszi oly csodássá. Egy fenyőfa karácsonyfává alakulása a legnagyobb varázslat, a gyermek számára ez egy vágyálom teljesülése. Ez az ünnep egyik meghatározó szimbóluma: egyrészt láthatóan egy valóságos fa, másrészről viszont egy olyan köntöst kapott, amit máskor egyik fa sem. A legnagyobb ajándék, hogy egy évben egyszer a szülők olyan mesevilágot teremtenek a gyermekük számára, mely az ő mágikus gondolkodásához kapcsolódik. A gyerekek az év minden napján tisztában vannak azokkal a korlátokkal, melyet a szüleik állítanak számukra, ezért minden okuk megvan rá, hogy évente egy alkalommal Tündérországba vágynak. Ezek a tapasztalatok hatalmas megnyugvást jelentenek számukra, ebből merítenek erőt, hogy a jelen valóságával, kihívásaival megküzdjenek. A kisgyermekek azért burkolóznak a mágikus fantáziavilágba, mert így tudják a valóságban létező szorongásaikat kordában tartani, és így tudják az elkövetkező jó dolgokban való hitüket fenntartani. Az ünnepekkor kapott megnyugvás és biztonság érzése felfegyverzi a gyerekeket az élet feladataira.

Hogyan tehető varázslatossá a Karácsony, ha a szülő gyerekkorából nem őriz szép emlékeket?

Minden negatív életesemény évfordulójakor előjöhetnek a trauma idején átélt nehéz érzések. Gyógymód lehet, ha saját gyermekeivel újraélheti az ünnepek csodáját. Ennek módja bármi lehet, az új család új szokásokat alakíthat ki, amihez évről évre visszatérnek, mintegy saját hagyományokat teremtve. Vagyis a gyermekkori boldogtalan esemény újbóli megélése immár jó hangulatban, rengeteget számít a rossz gyermekkori tapasztalat átírásában. A gyermekek puszta létükkel valamint azzal, hogy szoros érzelmi kapcsolatban állnak szüleikkel óriási hatással lehetnek szüleikre, és a szülők hatása még ennél is nagyobb gyerekeikre nézve. A legnagyobb ajándék, amit gyermekeinkért (és önmagunkért tehetünk) ha őszintén élvezzük az ünnepeket, a saját hagyományainkat pedig mi teremthetjük meg hozzá, csak rajtunk áll, hogy a varázslat amit szeretnénk továbbadni milyenné alakítjuk ki közösen. Ezek a boldog napok fontos kárpótlást jelenthetnek a gyermekkorban elszenvedett hiányosságokért.

Enyedi Dóra pszichológus