Szüléseink története

A minap, volt nálam egy egészen friss, első babás anyuka, alig 3 hete hozta világra a babáját. 😍

Még sosem találkoztunk, még sohasem beszéltünk, konkrétan 3 e-mailt váltottunk és ennyi.
Mégis megnyílt, kB 4. Mondata az volt, hogy nem érti, miért nem mondták el, még a barátnői sem, hogy ez ennyire fáj, miért nem mondták el, mi fog történni? Annyira benne van a szülésélmény, legszívesebben leírná, kendőzetlenül, hogy mindenki tudja, hogy mindenki fel tudjon készülni..

Mondtam neki, hogy írja! És neked is azt mondom! Írd meg‼️

Szeretnélek arra bíztatni, hogy írd le Te is‼️
Az írás az egyik legjobb terápia.. ❤️

Küldd el (info@gyoribaba.hu), és megjelentetem az oldalon, névvel vagy név nélkül, ahogy szeretnéd ❤ Ti is a szirupos, unikornis pukis, vattacukros verzió mellett álltok (persze teljes szívemből ilyet kívánok mindenkinek ❤) vagy segítetek megmutatni, hogy milyen is valójában? 🙈

Első történet:

“2022.01.30 -án vasàrnap délután kezdődtek a rendszertelen fájásaim. Aznap
este még elmentünk sétálni a férjemmel majd szokásos esti rutinunk után
lefeküdtünk aludni. Hajnali 3-kor ébredtem a rendszeres 5 perces fájásokra.
Akkor még teljesen elviselhető volt. Fürödtem,ettem,majd reggel 7-kor
elindultunk a kórházba mert akkor már sehogy nem volt jó.

Ott megvizsgáltak,illetve a magzatvizet is. Akkor màr ott azt hittem megőrülök nagyon nagyon fájt a vizsgálat. Mondta az orvos hogy 2 ujjnyira vagyok nyitva,legkésőbb este 6-ra meglesz a baba. Amikor tudatosult bennem hogy az még hihetetlen sok idő,sírni tudtam volna.

Reggel 8-kor màr nagyon durva fájásaim voltak. 3 percesek. Szenvedtem,se állva se ülve se sehogy nem talàltam a helyemet. Férjem végig mellettem volt,bíztatott. Nst-n figyelték a picur szívhangját hogy reagál a fájásokra.
Délelőtt fél 11volt újabb vizsgálat,új doktor nem az aki először
vizsgált,vele együtt jött a szülésznőm is bemutatkozni hogy ő lesz aki
levezeti az egyik doktornővel a szülésem. Kedves,aranyos,fiatal hölgy volt.
Ami jól esett a lelkemnek mert csupán 21 éves vagyok. Rögtön megtaláltuk a közös hangot,szívesen beszèlgettem vele. Màr amikor tudtam a fájásoktól.

Dél van,újabb vizsgálat. Újabb orvos. Kellemetlenül éreztem magam hogy
aznap màr a 3.orvos nézeget engem oda lent. De nem foglalkoztam vele, csak

az járt a fejemben hogy ma màr kezünkbe lehet a kislányunk akit annyira
nagyon vàrtunk. 5 ujjnyi a tágulás. Szépen haladunk. Felállítottak hogy a
gravitáció segítsen az előre haladásban. Nagyon fájt,nagyon nagyon. A
magzatvíz még mindig nem folyt el,de már rendszeres 1 perces fájásaim
voltak
.

Fél 2. Újabb vizsgálat. Ekkor màr a doktornő jött aki levezette a szülésem.
Bemutatkozott, beszéltünk pár szót. Majd közölte hogy megrepeszti a burkot.
Onnantól kezdődött a rémálom. Folyamatos fájások,folyamatos nyomási inger. De hiába nyomtam,nem haladt előre a dolog.
Szenvedtem,őszintén nem is igazán emlékszem mi történt velem azokban az órákban.

Azt tudom hogy a férjem vègig ott volt, itatott, bíztatott és persze
beszélgettünk, ha tudtam. Megbeszéltük hogy képzeljük el a kislányunkat.
Végtelen hálás vagyok neki,hogy olyan nagy türelemmel vègig de végig
mellettem volt.

15:30. Újabb vizsgálat. Közölték hogy már látszik a feje,és valószínű pàr
percen belül elérkezünk a kitolási szakaszhoz. Láttam ahogy készülődnek az
érkezésére. Minden féle vágó és törlő eszközt készítettek oda.
Majd elérkezett a kitolás. Nagyon fáradt és kimerült voltam. Csak azt
hajtogattam hogy egyszerűen nem bírom ezt a gyereket megszülni. A férjemet
megkérték hogy tartsa a fejem. A doktornő közben nyomta a hasam próbàlt
segíteni. Semmi sikerrel.

Majd egyszer csak mondták hogy mindjàrt megpillanthatom. Vègig nyitva volt a szemem,csak oda tudtam nézni hogy végre mikor jön màr ki. Azt éreztem hogy szét szakadok mindenhol. Mindenem fájt.

Majd 16:10 perckor megpillantottam a kislányom. Lila volt és véres. Tiszta magzatmázas. Csak sírt és írt hihetetlen nagy hangon. Majd amikor rám rakták csak sírtunk, mindhàrman. Soha nem láttam azelőtt a férjemet ilyen boldognak. Ott pihent a kislànyom a mellkasomon,amikor megsimogattam és hozzá szoltam elhallgatott,megnyugodott. Közhely vagy sem akkor abban a pillanatban minden fájdalmam elillant. Férjem vágta el a köldökzsinórt és életem legszebb 2 órája volt hàrmasban,velük. Kimerült voltam és fáradt. Nem gondoltam volna hogy képes vagyok ilyen fájdalmat kibírni. A mai napig ha vissza gondolok a hideg kiráz tőle. Az érzéstől.
Őszintén szólva azt hittem ott halok meg. Csak azt hajtogattam hogy nem
fogom túlélni. Összességében nagyon jó élmény volt,imàdtam. De ha bele gondolok hogy újra àt kell élnem a gyomrom össze szorul.

Minden nőnek hatalmas tisztelet aki ezt végig csinálta!

Köszönöm,hogy leírhattam. Jó élmény vissza idézni magamban a történteket. Kislányom a napokban lesz 1 éves. Annyira gyorsan elrepült az idő. Tavaly ilyenkor izgatottan vàrtuk melyik nap jelentkezik,hogy készen áll a megszületésre.
Köszönöm nektek!”