Kéretlen tanácsok, kérések non plusz ultrája

Ugye ismerősek ezek a kérdések: Jó baba? Szopik vagy tápszeres? Hány kilót híztál a terhesség alatt?
Azt hiszem ezeket senkinek sem kell bemutatni, mert gyakran találkozik vele egy várandós kismama, vagy egy csecsemőt tologató anya. Mit lehet ilyenkor tenni? Mennyire menjünk bele személyes kérdésekbe?
Ezekre keressük most a választ.

Be van dagadva a bokád? – Avagy a felesleges és bosszantó kérdések, tanácsok

Biztosan sokan emlékszünk arra az időszakra, amikor hosszú ideje van egy kapcsolat, netán esküvő is volt, aztán jönnek a megszokott kérdések: Mikor érkezik a baba?
Ez már akkor okozhat a párnak, de főképp a nőnek akár egy stresszt vagy rossz érzést, hiszen a folyamatos erőltetés és erősködés nem segít a megfoganásban.

Aztán amikor várandós lesz az ember lánya, többen várnak a bejelentéssel, majd elkezd gömbölyödni a pocak, ezzel együtt megérkeznek a kérdések. Elkezdenek dúlni a hormonok, lehetnek rosszullétek, gyakori vizsgálatok, nem az az időszak, amikor az olykor idegesítő érdeklődésre lenne szükségünk.
Mi lesz a neme? Mikorra várod? Hogy fogják hívni? Mennyit híztál? Dagad a lábad?
Én várandósként a közeli hozzátartozóknak, barátoknak árultam el az örömhírt, persze, ahogy később látszott rajtam a falubeliek is tudták. Biztosan senkinek sem kell bemutatni a falusi légkört, ahol mindenki tud mindent, még azt is, amit még saját magunk sem. Az idegesítő, személyeskedő megjegyzések sokszor nagyon kellemetlenek tudnak lenni, engem is váratlanul értek, hiszen nem voltam felkészülve mind arra, amit kapni fogok. Ez amiatt is volt, mert nagyon rosszul éltem meg az első pár hónapot, sokat fogytam és keveset ettem a folyamatos hányinger miatt. Leginkább itthon feküdtem, mert erőtlen voltam. Így eltudjátok képzelni, hogy egyes kérdésekhez egyáltalán nem volt kedvem.
Nem szimpatizáltam azzal, hogy folyton a bokám méretét vizslatják, majd meglepetten konstatálják, hogy Jé, nincs bedagadva? – erre mégis mi a jó válasz? Bocsi, hogy nem dagad a lábam? Aztán elmesélik, hogy nekik háromszor akkora volt. Mennyit híztál? – na ehhez pedig végképp senkinek semmi köze.
Aztán elérkezik az utolsó trimeszter, ahol nem áll meg a kérdések sora: Még mindig egyben vagy? Olyan mintha holnap szülnél... stb.
Azt gondolom a kismamáknak ilyenkor már minden fájdalmas, a hormonjai az egekben, a sokszor odaszúrós mondatok nem segítenek az utolsó időszakban. Ha dagadt a boka az a baj, ha nem, az. Ha nagy a pocak az a probléma, ha nem annyira, akkor meg az.

Jó baba? – ha megérkezik a kisbaba, sem marad abba

Elérkezik a várva várt pillanat, megérkezik a gyermek, és a kezdeti hetek után belekerül az ember a mókuskerékbe. Mindenki meg szeretné osztani velünk – ha addig nem tette volna – az ő szülésének élményét, történetét. Olyan emberek tesznek fel kérdéseket, akikkel addig csak köszönés szintjén találkoztál. Más, ha barát, ismerős, rokon teszi fel, illetve ad segítő szándékkal tanácsot, mintha egy idegen.
Kisfiam születése után, hamar sétálni indultunk, még jó idő volt, így belebotlottam a falusiakba, akik rögtön látni akarták a kicsit. Rólam tudni kell, hogy minden hamar kiül az arcomra és elég szarkasztikus tudok lenni, de gondoltam üsse kő, nézzék, még egy kérdést is elviselek. És akkor jöttek sorra:
– Jó baba? – még az elején azt mondom, egészen normálisan igyekeztem válaszolni, ám egy idő után elkezdett bosszantani, irritálni a kérdés. Milyen egy rossz csecsemő? Végül én is visszakérdeztem, amire alig-alig jött válasz, kellemetlenül mosolyogtak, aztán tovább álltunk.
– Tudod szoptatni? – én azt gondolom, elég intim dolog, tulajdonképpen senkinek semmi köze hozzá. Ha esetleg valaki mégis megossza, hogy igen vagy esetleg nem és tápszeres a baba, ezzel együtt elindulhat a tanácsadás. Jó alvó? Három óránként eszik?

Minden anya, várandósság és baba más. Minden nő másképp éli meg a terhességet, illetve a szülést majd az anyává válást. Ami egyik szülőnek megfelelő volt, az lehet, hogy a másiknak nem és így tovább. Arra figyelnünk, hogy számunkra és babánk számára mi a legjobb, illetve a döntéseket is ennek fényében meghozni. Bizalmunk lehet családtagjaink felé, barátaink felé, így azoktól fogadjunk el tanácsot, akiktől nem kellemetlen mindez.

Mit tegyünk, ha kínossá válik a helyzet?

Nem biztos, hogy minden ismerőssel megakarjuk osztani a szülésünk élményét, vagy azokat a pillanatokat (legyen ez pozitív vagy negatív), amelyeket megéltünk a terhesség alatt, esetleg a szülést követően. Sajnos sokan nem tartják tiszteletben, és olyan kérdésekkel rohannak le, amelyekre nem szívesen válaszolunk, bántóak lehetnek. Ha nem akarunk bunkónak látszani, mit tehetünk?
Ne felejtsük el, hogy nem kötelező megválaszolni a kérdést, így el lehet terelni a témát vagy szimplán egy köszönéssel lezárva távozni az illetőtől.
Meg is lehet mondani kerek perec, hogy nem szeretnél erre válaszolni.
Zárd rövidre a beszélgetést, válaszolj egy mondattal, szóval.
Mindenképp húzz határokat. Amint feltevésre kerül egy kérdés, akár a baba állapotával kapcsolatosan vagy intimebb dolgokról, kérd meg határozottan, hogy tartsák tiszteletben, hogy erről nem szeretnél beszélni.

A legfontosabb a kilenc hónap alatt, illetve azt követően, hogy kiegyensúlyozottak legyünk, amennyire lehet, figyeljünk oda önmagunkra, a belső hangra, mi tudjuk, hogy mi a legjobb nekünk és a babának.

~MCzE