Hogyan „vezessük be” a Nemzeti Ünnepeket az életünkbe?
A hozzátápláláshoz hasonlóan, számos dolgot be kell vezetnünk gyermekünk életébe, ilyen bevezetendő a mai témánk is!
Minden évben vannak jeles, kiemelt napok, Nemzeti Ünnepek.
De amíg mondjuk a karácsonyt, a húsvétot vagy épp a születés- és névnapokat az első perctől ünnepeljük, addig a „nehezebben” megközelíthető Nemzeti Ünnepeket szeretjük későbbre, vagy inkább az óvónénikre és a pedagógusokra hagyni.
Ezzel én is így vagyok, mint szerintem nagyon sokan, tanultunk róla az iskolában, persze-persze, valami dereng, ami a tanárnő feje fölé volt írva a táblára. De mégis, hogyan adjuk át ezt hitelesen, érthetően a csemeténknek? Mikor van itt az ideje? Mikor ért is meg belőle valamit?
Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, néhány segítőkész anyuka, egy óvónéni és egy tanárnő segítségével:
Dóri vagyok két gyerkőc anyukája (2, 4,5) – Egyelőre még picikék ahhoz, hogy belemenjünk ilyen témákba, főleg, hogy minek az ünnepe vagy mi történt a történelemben… A nagyobb kisfiam 4,5 éves. Egyelőre ott tartunk, hogy van a héten 5 ovis nap és utána jön kettő, ami hétvége és akkor nem kell reggel korán kelni és egész nap játszhatunk, játszóterezünk, fagyizunk. Ő ennyit lát belőle
De amúgy persze, mindenképp szeretnék majd nekik mesélni erről, ahogy minden másról is.
Szépen fokozatosan, ahogy nőnek, mindig az ő szintjükön
Szóval pl. majd azzal kezdeném néhány év múlva, hogy ma azért van ünnep és azért nem megyünk iskolába, mert egyszer régen a magyarok összefogtak, hogy meglehessen ez a szép országunk, amiben most élünk. Ezt nekik köszönhetjük, ezért ma őrájuk emlékezünk és őket ünnepeljük – Valami ilyesmi lenne az első szint. Aztán persze egyre konkrétabban, de most még ez biztos, hogy korai!
Tündi vagyok, három gyerkőc anyukája (3,5,7) – De jó kérdés! Hát sajnos nem visszük túlzásba. Megemlítjük, h nemzeti ünnep. De nem megyünk bele a harcokba. A nagylányom 7 éves kezd kérdezgetni, de az 5 évesemet abszolút nem is érdekli.
Annyi, hogy oviban szoktak ilyenkor ebben a témában kézműveskedni. Ezzel érzékelik, hogy különlegesebb ez a nap.
De nálunk pl okt. 22 szülinap, így eléggé ezen van ilyenkor a hangsúly Majd sulisként érti meg a leányzó, hogy milyen jókor született, mert mindig megünnepelheti majd
Eliza vagyok, három gyerkőc anyukája (1,4,8) – Az az igazság, hogy hallják majd eleget ovitól kezdve 😅 Én nem mondtam soha, maximum az ünnep nevet. Meg, hogy az mit jelent. De én nem vagyok egy nagy nemzeti ünneplő ☺️ Meg annyira szó szerint vesznek mindent, hogy nagyon nehéz nekik értelmesen elmagyarázni.
Kriszti vagyok, négy gyerkőc anyukája – Szóval nemzeti ünnepek: tényleg kortól függően kell róla beszélni. 2 éves kor körül, amikor már azért megérti a dolgokat, el lehet kezdeni.
Kint vannak a zászlók mindenhol, meg lehet mutatni, esetleg otthon csinálni. Elmenni egy szoborhoz akár, ami az eseményhez kötődik. Nem kell történelemóra, csak annyi, hogy mondjuk: ő egy katonabácsi, vagy ő egy hős. Ekkora korban márc. 15-én kokárda, azért, mert magyarok vagyunk. 🙂
Oviban már elkezdenek erről beszélni, akkor is csak fokozatosan. És otthon lehet ezeket átbeszélni.
Ha esetleg van családi vonatkozás, arról is lehet beszélgetni (persze csak fokozatosan ezt is – nálunk van okt. 23-as áldozat, a gyerekek kicsi koruk óta tudják, hogy az ükmama is akkor halt meg, de csak iskolás korban kezdtünk beszélni arról, hogy hogyan. – Ovisnak nem mondtam, hogy repülőgépből belelőttek a tömegbe, és agyonlőtték.. – Aztán nagyobbakkal le lehet ülni már filmet nézni is: Szabadság, szerelem, meg ilyenek. De ezt inkább felsőben, vagy ha van nagytesó (kisfiam 8 évesen nézte a Sorstalanságot, mikor a nagyobbal megnéztük, mert épp azt tanulták. Megbeszéltük előtte, hogy mi lesz benne, ő meg akarta nézni.. ) A nagyobb 8 évesen nem bírta volna.. Gyerekfüggő
Szóval nem a vértanúsággal kezdeném, hanem hogy régen is voltak hősök, igazi emberek. Rájuk emlékezünk, viszünk nekik zászlót.
Viki vagyok egy gyerkőc anyukája (1,5) – Amikor baba volt, minden nap tartottunk nap indítót. Mi lesz ma? Mi a terv? Ehhez tartom magam most is, a Világnapokat is meg szoktunk beszélni, de még picike, csak másfél éves. Az augusztus 20-át elmondtuk neki pl, mondta utána, hogy kenyér 😅😂mondjuk túlzottan nem bonyolítjuk túl.
Erika vagyok két gyerkőc anyukája (14, 17) – Iskoláskoruk óta beszélünk a nemzeti ünnepekről, amikor már ünnepelték a suliban is. Lényegében kérdezni is akkor kezdtek az ünnepekről. Számunkra október 6. az Aradi vértanúk napja például az egyik legfontosabb emléknap, úgyis, hogy nem is munkaszüneti nap. Ha mondjuk a kokárdára vagy mondjuk a lyukas zászlókra rákérdeznek, mert látják, arról lehet mesélni az ő nyelvükön, de összefüggéseiben teljesen felesleges szerintem korábban. Vannak egyébként könyvek ünnepekről, versekkel, amivel akár műsort is össze lehet állítani.
Zsuzsi vagyok három gyerkőc anyukája (19-19, 26) – Az én gerlicéim már nagyok, illetve felnőttek. De igen Én szeretem a történelmet és a nagylányom humán szakon végzett a gimiben. Emelten! Szóval ő vevő is volt rá.
Édesapám is így nevelt minket. Tőle öröklődött ez a szokás.
Én a gyerekeim elmondása szerint érdekes felvázolással mesélek a múltról és eseményekről. Kiragadom azt, ami egy fiatalnak érdekes lehet. Történelmet is így tanultunk, mert sok és sokszor lényegtelen dolgok voltak a könyvben.
És ugye szakmámból adódóan, szerintük érdekesen adtam elő! Elárulom a szerkesztőségben is szoktam nekik egy-egy történelmi eseményről beszélni, amiről soha nem hallottak még és tátott szájjal hallgatják a kollégák 😊
De én az ókor szerelmese vagyok…. Tehát: Jó beszélni a múltról! Csak a megfelelő gyerek korban a megfelelő közlési technikával kell, hogy érdekesnek fogja fel és a sajátjának tekintse.
Erika vagyok két gyerkőc anyukája (16, 19) – Mi, lehet, hogy későn, de csak 2-3 év körül kezdtünk el beszélni/mesélni róla, majd mikor oviba kerültek, akkor egyre többet szóba került. Sajnos a nemzeti ünnepek nem igazán fogták meg őket, a húsvét, a pünkösd, a karácsony jobban tetszett nekik.
Emese vagyok óvónéni – Nincs egységes rend megszabva, hogy hogyan vezessük be a nemzeti ünnepeket, minden pedagógus maga dönti el, hogy hogyan szeretné. Minden alkalomra van egy-egy tematikus terv, melyben lerögzítjük, hogy mit miért csinálunk. Mi az óvodában csak a március 15-öt ünnepeljük. Rajzolunk, festünk, mesélünk és verselünk. Óvodás kor előtt, vagy lehet még akkor sem nagyon vésődik be az emlékezetükbe, hiszen kicsik még.
Egyébként már az óvodában elkezdődik a nemzeti identitástudat kialakítása, a szociális nevelés, az ünnepekhez kapcsolódó szokások és hagyományok megismertetése a kicsikkel.
Talán azért másabb egy születésnap, névnap karácsony, húsvét, mert akkor „kapunk és adunk” valamit. A többi ünnepet, mint a nemzeti ünnepeket pedig azért nehezebb megközelíteni, mert nehéz azt mondani, hogy „most emlékezünk”, amikor egy ilyen kis pöttöm, még „csak” arra emlékezik, hogy tegnap mi volt. 😊
Ildikó vagyok, két már felnőtt gyermek édesanyja, nem mellesleg történelem szakos tanárnő 😊
Az ünnepek különleges események a család és a nemzet életében egyaránt. Feladatuk a közösség tagjainak összekapcsolása, a csoportkohézió erősítése. Kis korban érzelmi alapon érdemes közelíteni az ünnepekhez. Tapasztalataim szerint az óvodában és az alsó tagozatban ez sikerült is, köszönet érte a gyermekeimet tanítóknak.
Arra törekszem, hogy tanítványaim személyes viszonyt alakítsanak ki egy-egy sorsfordító nappal. Ennek eszköze lehet a családi történetmesélés, ami igen emlékezetes pillanatokkal ajándékozhatja meg a különböző generációk mesélő, kérdező, hallgató tagjait. Ahol ez az időbeli távolság miatt nem lehetséges, drámapedagógiai foglalkozáson próbálunk egy-egy korszak szereplőinek bőrébe bújni, sorsukban, döntési helyzeteikben osztozni, az ő fejükkel gondolkodni. Okt. 23. kapcsán ehhez nagy segítséget nyújt Csics Gyula 12 éves korában írt 1956-os naplója, melyből film is készült.
Szülőként és pedagógusként is fontosnak tartom, hogy minél több kapaszkodót adjunk gyermekeinknek ebben a kaotikus világban, az egyik ilyen a nemzeti identitástudat, a magyarsághoz tartozás megerősítése, melyre nemzeti ünnepeink érzelmi, később árnyaltabb, tudományos megközelítése kiváló alkalmat ad.
Mi szülők, ahogy tudjuk kihozzuk a maximumot ebből is, de sokkal jobbnak látjuk, ha egy hozzáértőtől tanulja majd meg, a minek miértjét!
A Raabe, együtt a minőségi oktatásért oldalon találtam egy szuper cikket ezzel kapcsolatban: https://raabe.hu/hogyan-emlekezzunk-oktober-23-ara-hogy-a-gyerekek-is-emlekezzenek-ra/
Ti hogyan „vezetitek be” a mindennapokba a nemzeti ünnepeket?
