Oldalunk a Győribaba oldal, elsősorban azért jött létre, hogy összefoglaljuk a győri és Győr környéki baba-mama programokat, foglalkozásokat, fejlesztéseket, így a kismamák és az anyukák naprakész információkkal gazdagodjanak.

De azt is szeretnénk, hogy a közösség erejével, egy olyan segítő fórum jöjjön létre, ahol minden problémára, minden kérdésre választ leljünk. Ebben segítségünkre van számos szakember, többek között pszichológus, szülésznő, gyógypedagógus, pedagógus, óvónő és még sorolhatnám.
Így arra gondoltunk, hogy minden hónapban, több, nehezebb témát is feldolgozunk, amellett, hogy rengeteg programot osztunk meg veletek.

Az első ilyen témánk a TESTVÉRFÉLTÉKENYSÉG

Jelenleg én nem vagyok túl kompetens a témában, hiszen egykeként, egy gyermekkel, kicsit nehezen megközelíthető számomra, de igyekeztem és segítséget kértem Dóra Enyedi pszichológustól.

Úgy gondoltam, hogy az elejéről kezdem, mert mindent el kell kezdeni valahol.

Hogyan készítsük fel a nagytesót arra, hogy kisbaba születik?

Nem lehet konkrét időpontot írni arra, hogy mikor kezdjünk el felkészíteni egy gyermeket a kistestvér érkezésére, úgy gondolom a várandósság második trimeszterétől már nyugodtan beszélhetünk arról, hogy kisbabát várunk. Ahogy nő egy anyuka pocakja, ahogy kezd mozogni egy magzat úgy lehet egyre jobban bevonni a várakozásba az apukákat és a gyerekeket is. A várandósság egyre látványosabbá válásával egyre jobban megértik, hogy valami változik anya testével, testében. Nyilván teljesen kézzelfogható akkor lesz, ha már megszületik.

A felkészítés része lehet a pocaksimogatás, megérezheti ő is a kisbaba mozgását esetleg (csak annyit amennyi neki is komfortos), ha egy- egy ultrahang képet mutatunk neki könnyebben el tudja képzelni, hogy valami van anya hasában, illetve mókás lehet régi képeket nézegetni, mikor még ő volt anya hasában. Lehet mesélni arról, hogy milyen az élet egy újszülöttel, sokat alszik, sokat szopizik, sokat van kézben (ugyanúgy ahogy ez vele is történt). Érdemes annyit beszélni róla, amennyi érdekli. A részletes kiselőadás tud túl sok lenni, figyeljük meg gyermekünket, hogy mennyi információ elég neki. Ezen kívül nagyon jó mesekönyvek vannak a témában: A sehány éves kislány, Tesómese, A tesó-ügy, Szia Baba!, Kicsi Mimi nagytesó lesz. A mese segítség lehet, hogy könnyebben el tudja képzelni és el tudja fogadni a családban történő változásokat

Hogyan akadályozzuk meg, hogy a nagyobb tesó féltékeny legyen a picire?

A testvérféltékenység teljesen normális jelenség. Trónfosztás történik. Az elsőszülött kikerül abból a privilegizált helyzetből, hogy minden figyelem őrá irányul. Ez egy élethelyzet, amivel meg kell küzdenie, ebben tudnak természetesen segíteni a szülők. Az ilyen jól „megdolgozott” krizisekből épülni lehet. Tudatosan lehet figyelni, hogy töltsünk időt a nagytesóval is (például mikor a kicsi alszik), hogy érezze, hogy ő még mindig a mi drága kisfiunk/kislányunk, és ugyanúgy szeretjük, mint előtte. Ez jelenthet egészen pici időt is, nem kell egész napos, drága, különleges programokra gondolni, nem ez a fontos. Hanem a figyelem (mikor nem számít, hogy lejárt a mosógép, hogy rendetlenség van, hogy halomban a vasalni való) mikor igazán rá tudunk koncentrálni az ő igényeire, teljesíthetjük a kívánságait, választhat játékot vagy közös programot: összebújást, birkózást, sütizést, mesélést, töltekezzünk ezekben a pillanatokban mindketten.

Mit tegyünk, ha a nagy pl. agresszívvá válik, mert nem tudunk vele annyit foglalkozni, mint azelőtt?

Az agresszió semmilyen körülmények között sem fogadható el. Ugyanakkor jó, ha tudjuk, hogy a harag, düh, szomorúság, zaklatottság természetes ilyenkor. Óriási változás ez egy gyermek életében. Gondoljunk csak bele, egyik nap beállít egy új ember és közli, hogy ezentúl velünk fog lakni, és ha még fel is szólítanak rá, hogy szeretnünk kell őt, hát mi felnőttek sem fogadnánk kitörő örömmel. Tehát a fizikai agresszió nem megengedett, megfoghatjuk nyugodtan ilyenkor a kezét lábát (nem fájóan) nyomatékosan hangsúlyozva, hogy nem bánthatja a kistestvérét. Gyakori a verbális agresszió a nagyok részéről: „Vigyétek vissza a kórházba!”, „Dobjuk ki a kukába a tesót!” A haragjával együttérezhetünk, megölelgethetjük, a tettlegességet azonban el kell utasítani egyértelműen. Mutathatunk neki példákat, hogyan kapcsolódhat a kistesóhoz, a pociját simogathatja, ő is énekelhet, csörgőzhet neki. Lehet nem is tudja mit tud ő kezdeni egy egész nap fekvő babával, hiszen ő egy olyan tesót várt, akivel már lehet focizni.

Nálatok is jelen volt/van a féltékenység? Hogyan kezeled?
Gondolom, mint szakember, Te azért könnyebb helyzetben vagy ezzel kapcsolatban. 😊
Vagyis, hogy egy-egy ilyen helyzetben úgy jársz el, mint egy pszichológus vagy, mint egy „mezei” anyuka? 😊

Természetesen a kisfiaim között is van féltékenység. Nagyon sokat beszéltünk a kis tesó érkezéséről várandósan, miket fog csinálni, milyen lesz akkor az életünk (nagyjából tudtam már milyen egy újszülöttel), rengeteg tesó témával kapcsolatos mesekönyvet olvastunk. Illetve volt 2 hónap összeszokási idejük mikor még nem járt oviba, és otthon volt ő is a babával.
Szülőként persze nehéz volt két gyerekkel, de úgy érzem jó alapot adott a kapcsolatuknak az együtt töltött idő. Fontos volt a kommunikáció is a kezdetektől. Ha valami teendő volt a babával soha nem “ráfogtam”.

Például: Nem tudok most játszani veled, mert a babának szopiznia kell. Helyette: Hozz egy könyvet, szívesen olvasok neked, amig szoptatom a kistestvéred.
A rombolós időszakban mindig átkereteztük a dublótorony lerombolását, nem gonoszságból csinálja egy kisbaba, nyilván épp tanulja saját képességeit, hatarait, mindig azt mondtuk, hogy teszteli az építmény stabilitását, vagy jött egy hurrikán (a kis tesó) és az rombolta le. Az igazán féltett játékokat pedig felpakoltuk a polcra, hogy biztonságban legyen.
A későbbi viták is teljesen normálisak, hiszen minden kapcsolatban előfordulhatnak súrlódások. Ami fontos, hogy próbálják megoldani ők a konfliktusokat, amennyire lehet hagyjuk ezt rajuk, igy már korán megtanulhatják a konfliktus kezelési technikákat.
A fizikai agresszió esetén természetesen közbe kell avatkozni, meg kell védeni a gyerekeket. Hasznos jóvátételben gondolkodni, ha megbántás történt, hogyan lehetne nekik jóvá tenni a rossz cselekedetüket, ami a másiknak megnyugtató kárpótlás.
A testvérség egy örök szövetség! Lehetnek könnyebb és nehezebb időszakai, több és kevesebb konfliktussal, de mikor ránézünk gyermekeinkre, és látjuk rajtuk az őszinte szeretetet és a cinkos összenézést, az sok nehéz pillanatot el tud feledtetni.

Nekem nincs testvérem, de ha majd lesz még egy gyerkőcöm, valahogy úgy képzelem el, hogy rengeteget fognak vitatkozni. Mert ismerem a kisfiam, egy igazi kos, „fejjel a falnak” és csak az a jó, amit ő akar. Szóval rengeteget fognak vitázni és veszekedni, de azt is tudom, hogy tengernyi szeretet van benne, így Ő lesz a legjobb bátyó a világon és mindentől meg fogja óvni a picit.

Igen, én még könnyen írom ezeket, hiszen nem vagyok benne, de hiszem, hogy a szeretet mindent megold, és hát „tesók mindörökké” 😊

Ha van bármilyen téma, ami foglalkoztat küld el a Győribaba facebook oldalára és próbálunk segítséget találni!

A tesósággal kapcsolatban rögtön egy két programot is ajánlanék nektek!

A Vaskakas Bábszínház egyik legújabb előadása a Tesók! – Az előadás a legkisebbeknek szól, bemutatja, hogy hogy megy a harc a tesók között, de azért együtt a legjobb!
A részleteket keresd a Vaskakas oldalán: http://vaskakas.hu/eloadas/tesok

A másik pedig egy online előadás a TudásÉpítők szervezésében, ahol a Testvérféltékenység Témája Online Dórival kerül megbeszélésre!