Ma épp szinte minden mamás csoportban kiemelt szerepe van az anyatejes táplálásnak, hiszen, ma van az Anyatejes Táplálás Világnapja! ❤

Szakértők szerint ez a legeslegjobb módja a gyermek táplálásnak, amit természetesen nem is vitatok!

Nagyon nagyon örülök annak, hogy számtalan olyan édesanya van, aki hosszú hetekig, hónapokig vagy akár évekig is tudják szoptatni gyermeküket ❤

DE! Egy picit nehezemre esik elfogadni azt a nézetet, hogy csak és kizárólag, ez a járható út és minden más „ördögtől való”!

Sajnos, nekem sem, mint rengeteg más édesanyának, nem sikerült anyatejjel táplálnom a fiaimat, ihattam bármennyi tejserkentő teát, Karamalzt és mentes sört, ehettem a rántott husit nyakra főre, tehettem mellre 20 percenként, beszélhettem tanácsadóval, mégsem volt elég. – Ami lehetett azért mert mindkét gyermekem 4+ kg feletti nagy baba volt, vagy csak a genetika, édesanyámnak sem volt teje, ezzel szemben a nagymamám annó ’76-ba a tejpénzből vette a telket, amin a ház áll – ki tudja?

Emlékeszem, mennyire összetörtem, mikor a védőnő azt mondta, „tápszeres pótlás kell, mert nem gyarapodott Bonifác súlya” – persze ne cumisüvegből, hanem kiskanállal, meg svéd itatópohárral próbálkozzak, mert hát cumizavar, meg amúgy is a cumisüveg is ördögtől való.

Vagy épp mikor felhívott a nagymamám, üvöltött a gyerek a háttérben – mert mikor máskor hívna fel, mint mikor üvölt, és azzal kezdte, hogy „hát miért üvölt nem adsz neki enni?” – Hát nem, mert nincs mit, mert nem jön.

Persze, hogy összetört, hiszen minden baba-mama csoportban az folyik, hogy „Te vagy a legjobb anya, hiszen még 326548 hónaposan is szoptatod a gyereked”.

Első babásként, nem elég az a stressz, hogy itt egy jövevény, egy új családtag, még azt sem tudod, hogy hogy kell pelenkázni, vagy épp ráadni a body-t, vagy hogy mi lesz, ha letelik az a pár nap és apának vissza kell menni dolgozni. Te pedig egyedül maradsz a picivel, a gát/császársebbel, a kupis lakással, a társadalmi nyomással, hogy igen is szoptatni kell és ott kell ülni/feküdni rajtad/melletted a gyerekkel, aki már sebesre szívta a cicidet, hiszen nem jön semmi – csinálod, mert csinálni kell, mert a szomszédnéni unokájának is ment…

Második babásként már sokkal könnyebben ment az elengedés, egy idő után el kell ereszteni az elvárásokat, nem mondom, hogy nem csináltam és tettem meg mindent, hogy sikerüljön, a szaporító fejéstől, az összes féle tejserkentő teáig, de mégsem ment.

Aztán jön az a perc, mikor megérted, hogy el kell ezt engedni.
Ugyanitt kérvényezem, hogy legyen tápis babás világnap is 😀

Tisztelem az anyukákat, akinek megy, aki egyszerre már lefej 120 mili tejet egy ciciből, akinek már nem fáj, akinek már nem sebes, aki tudja 326548 hónapig szoptatni a gyermekét. Ez az ő döntése és a természeté.

Ha egy ideális világban élnénk, teret engednénk mindenkinek, nem tolnánk még több elvárást és társadalmi nyomást, a friss anyukákra.
Ha egy ideális világban élnénk, elengednénk!
– Tudsz szoptatni? – Szuper! Örülök! Jó Anya vagy! <3
– Nem tudsz szoptatni? – Semmi baj, adj neki tápit, a lényeg, hogy egészséges és szépen fejlődő babád legyen! Jó Anya vagy <3
– Nem akarsz szoptatni? – Miért lenne baj? Azt mondják, ami az anyának jó az jó a babának is, ha neked nem jó, nem komfortos, akkor ne csináld! A Te babád, Te érzed! Jó Anya vagy <3

A lényeg, hogy ne erőltessük rá a nézeteinket senkire! Ami nekem jó, nem biztos, hogy neked is <3
Tartsunk inkább össze! Hiszen mi mind egy cipőben járunk <3