avagy, életképek a maMás párhuzamos univerzumból

Hetek óta fogalmazódik bennem ez a kis valóság alapú iromány, mert egyszerűen nem értem…

Nem értem, hogy miért hazudik mindenki?

Mert ugye Te is tudod? – Hazudok én is, hazudsz Te is, hazudik az anyukád, a nagymamád és az összes olyan személy akinek gyereke van.

Hogy miről is hazudunk? – MINDENRŐL!

Kezdjük, példának okáért a várandóssággal, mit hallasz folyamatosan?
„Gyönyörű kismama vagy”
„Álom várandósságom volt”
„Ehettem bármit, a szüléssel már vissza is nyertem a kezdősúlyom”

Tényleg? Komolyan?

Ha igy van, annak nagyon örülök, de mi van azzal a maradék 98 %-kal, aki nem ennyire szerencsés?
Aki nem, hogy az első trimeszterben, hanem még a szülő ágyán is kidobta a rókát?
Mi van azzal, aki bármilyen ételre-italra ránézett és a sava már a plafonon is volt – nem-nem, nem lett hosszú haja a gyereknek.
Arról meg már nem is beszélek, hogy hány nő nem nyeri vissza nem, hogy rögtön de még csak évek múltán sem a vágyott régi alakját..

Nem akarlak lelombozni, de ez az egész gyerekvállalás dolog nem minden esetben olyan, mint az a bizonyos szirupos, tökéletes, álomba illő tündérmese. – Jó, vannak az Ősanyák, akiknél minden tökéletes, tisztelem becsülöm is őket rendesen, de valljuk be, ez nem mindenkinek adatik meg.

Aztán hurrá hurrá, az álomba illő, könnyű, „úgy kibujt a gyerek, hogy észre sem vettem” szülés után – Mindenkinek ilyet kívánok na – ne is beszéljünk a sok sok óra vajjúdásról vagy a császármetszés örömeiről, mert ugye a „császáros mami az nem is szült”…, ez megér majd még egy történetet – szóval az álom szülés után indulhatsz is haza, vigyázz, ha van gát sebed, vagy császár sebed minden egyes kátyú – amiből azért van néhány a jó magyar utakon – élvezet lesz, apa majd olyan útvonalat válasszon, ami mindenkinek kedveztő, Te meg szoríts magadhoz egy kispárnát – csak úgy mondom….

Szóval indulhat is a menet, van olyan opció, hogy van segítséged, aki mindent is tud és mindent is jobban tud, bár már az ötödik napon annyira nem lesz vicces, a lényeg, hogy bármit is tud, a gyereknek úgyis csak Te kellesz.. De az elején még tényleg szuper, mikor még bárhova teszed csak alszik, nem mozdul el, csak eszik, alszik, eszik, alszik…
Bár kicsit fura lesz, amikor letelik az a néhány nap apa szabi, és ott maradsz egyedül egy gyerekkel, egy lakással, egy sebbel magadon, Amikor rájössz, hogy az előző életviteled, a barátaid, a világ. amit ismertél az bizony kuka, és nem marad más, csak Te és a kakás pelus…

„Ezek a legszebb évek” „Te minden fáradtál el, hiszen csak otthon vagy nem csinálsz semmit”

Ezek a legszebb mondatok! Arra azért a mozgásfejlődéssel, a pocakfájással és a fogzással rádöbbensz majd, hogy lehet dolgozni menni könnyebb lenne.. Mert ugye ott, reggel felkelsz, megiszod a kávéd, felöltözöl szép ruhába, bebattyogsz, dolgozgatsz, beszélgetsz FELNŐTTEKKEL (!) majd letelik a munkaidőd és hazamész…

Ellentétben ebben a világban, a maMás párhuzamos univerzumban a kutyát nem érdekli, hogy hányszor keltél az éjszaka, hogy hány kört sétáltál, hogy hány altatót énekeltél, hogy hány pisis ruhát cseréltél, mert persze bármilyen pelus van az átázik! Itt nincs szép ruha, mert kb 3,5 perc alatt lesz lebukva, letaknyozva, összemaszatolva – természetesen gyermek kor függvénye a rákert trutyi milyensége – itt nincs az a smink, ami eltakarná a karikákat, itt egy idő után majd észreveszed, hogy már Te is csak gügyögsz, és ha valakivel értelmes mondatokat kell beszélned, az plusz 4 perc fogalmazás fejben, vagy épp csak habogás… És persze arra is, hogy ez nem egy 8-12 órás munkaviszony, hanem 24 órás szolgálat a hét, a hónap, az év és az életed minden napján.

Ebben az univerzumban, csak az látszik, hogy otthon vagy és nem csinálsz semmit…

Ne is akard bemesélni senkinek, hogy igazából egész álló nap pakoltál, de ugyanolyan kupi van, mintha nem is csináltál volna semmit, vagy hogy egész nap megy a mosógép, de mégis kupacokban áll a piszkos ruha – szerintem a szennyeskosárnak van valami folyton termő opciója, bár egy folyton termő epernek jobban örülnék. – vagy, hogy ma már kétszer felsöpörtél, de ugyanolyan morzsatelep minden is, mint előtte. – a morzsa korszaktól függően lehet gyurma, homok és minden egyéb, amit felér a gyerek –

De hát ugye a téma a „mindenki hazudik” szóval, minden csapból az folyik, hogy
„az én gyerekem már az elejétől átaludja az éjszakát” – naaaa, azért, arra kíváncsi lennék rá, hogy valójában hány olyan este volt, amikor már az az anyuka is a fotelban bőgött, mert semmi nem volt jó a gyerekének, és nem volt hajlandó aludni….
„csoda cici és nm fáj, nem sebes, a szoptatás a legjobb dolog a világon” – perszeeee, főleg mikor sebes, széttépett, vagy amikor már van foga a gyereknek és jól megcsócsálja, na az csoda cici, és a legjobb érzés a világon…
„alszom, amikor a baba alszik” – persze, és főzök amikor főz a baba, meg takarítok, amikor takarít a baba – ugyan hagyjuk már…
„ha majd szaladsz a gyerek után lemennek a plusz kilók” – ahaaa, persze, erről az edző egy kicsit másképp vélekedik, ezt pl az én hájam nem tudja…
„én is mindent meg tudtam csinálni amikor Te pici voltál, nem értem neked miért nem megy” – Reális, főleg, hogy 30 éve minden generáció együtt lakott és, ha nem a mutter akkor a nagyi vagy a dédi foglalkozott a gyerekkel, vagy csak beletoltak egy kis pálinkás kenyeret és már mehetett is a kapálás…

Szóval igen, MINDENKI hazudik! Én magam is, hiszen, ha valaki kérdezi nem azt mondom, hogy ez az este pocsék volt, hiszen a pici kétszer másfél órát üvöltött a semmin, szuperül felordította a nagyot is, mellé még van egy tüszős mandulagyulladásom, szóval alig élek, de ami a legjobb, hogy itt még betegszabi sincs…
Nem,-nem ezt mondom, hanem hogy vannak jó és jobb napok.. – Mert, ugye a nem maMás párhuzamos univerzumba nem fér bele, a pocsék és még pocsékabb óra, nap, hét vagy hónap kifejezése…

De, ami a legviccesebb, hogy az énidő hiánya, a szabadság, a betegszabadság, a kupis lakás, a tele szennyeskosár, a „nem néztünk filmet már vagy 4 éve”, a „hiányzik az évi egy-két wellness” ellenére, mindig összekaparjuk magunkat, és néhány puszival a lelki bibik és kialvatlanság is orvosolható! Nem de?