A Házasság Hete alkalmából, több esküvőszervezővel beszélgettünk 😊

Az első vállalkozó Gerbert Judit volt, akit nagyon sok család és anyuka ismer a Ringató és a Mit Énekelj Otthon/Online által.

Juditról elmondhatjuk, hogy munkásságával végig kíséri az egész családot, az esküvőtől, a zenei fejlesztésen át, egészen a kikapcsolódást nyújtó Vaskakas Bábszínházban folytatott szervezői tevékenységig.

Juditot kifaggattam kicsit, arról, hogy miért is választotta egyik fő céljának az esküvőszervezést?

Azt be kell látnunk, hogy nem lehet egyszerű egy esküvőszervező élete, hiszen – magamból kiindulva – van egy felpörgött ara, egy kicsit elnyomott vőlegény, és két család, akiknek gondolom nem minden esetben ugyanazok a nézeteik, és persze a „front vonalban” ott az esküvőszervező, akinek a legjobb tudása szerint kell, a pár NAGY napját a legszebbé és legboldogabbá tenni, hiszen, ha minden jól megy, csak egyszer van ilyen az életükben 😊

Miért lettél esküvőszervező?

– Egy véletlennek köszönhetően lettem esküvőszervező. Egy barátnőm keresett valakit még 2006-ban, aki „nem szedi rímekbe, hogy asztalon a leves”. Akkor még csak, mint amatőr ceremóniamester működtem közre. A fő profilom most is a lebonyolítás egy esküvő (vagy más esemény) kapcsán, de az évek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sok pár addig jut el az esküvője kapcsán, hogy kiválasztja a helyszínt és a dátumot, minden másban viszont szükség van szakértő segítségre. És én örömmel segítek.

Mikor érdemes felkeresni egy esküvőszervezőt? Miben segíthet egy esküvőszervező?

– Minden esetben szerencsés, ha a szálak egy kézben futnak össze – ezt gyakran a menyasszony, vagy az örömszülők szeretnék vállalni, mert így „költséghatékonyabbnak” gondolják. Minél hamarabb ülnek le egy szervezővel, akár velem akár mással, világossá válik, hogy túl sok a szál, amit össze kellene fogni. Azt vallom, hogy ha jó szakember van a háttérben – mert nagyon fontos, hogy a főszereplő minden esetben a pár – akkor rengeteg tehertől mentesülnek a szerelmesek, az örömszülők, a közeli barátok.

Gyakori, hogy a párok esküvőszervezőt fogadnak, vagy inkább próbálják egyedül megoldani a dolgokat?

– Ahogy korábban is említettem, gyakran gondolják azt a párok, hogy megoldják önállóan, baráti-családi segítséggel a szervezést. Szerencsés esetben alakulhat úgy egy ilyen esküvő is, ahogy eltervezték, de borzasztó nagy mentális terhet ró a segítőkre és a párra is: nehéz úgy felszabadultnak lenni, hogy feladataik vannak a nagy napon, akár a szertartást megelőző órákban is. Mindenki nyugodtabb, ha egy szakember – szervező vagy ceremóniamester – irányítja a dolgok menetét. Észrevétlenül, de biztos kézzel.

Volt már olyan, hogy valaki elkezdte önállóan és végül nálad kötött ki?

– Azt kell mondjam, viszonylag gyakori, hogy valaki nekiáll önállóan, aztán nálam köt ki. A velem való beszélgetés során derül ki számára is, hogy mennyi mindenre nem gondolt. Praktikus vagyok, mindig azon igyekszem, hogy felesleges pénzkidobás és időrablás nélkül legyen mindenkinek álomesküvője.

És ha már álomesküvő: sok olyan filmet láttunk az utóbbi években, ahol esküvői jelenet is van a filmben. Ezek nem mindig tesznek jót az esküvőszervezők munkájának, hiszen olyan elvárásokat támasztanak a szolgáltatókkal szemben, amik csak nehezen vagy egyáltalán nem kivitelezhetőek magyar viszonyok- , a magyar szokásrendszerek között.

Manapság szokás még a templomi szertartás vagy inkább csak polgári fogadalmakat tesznek?

-’ Családi szokásoktól függ, hogy szeretne-e valaki egyházi szertartást. Sok olyat látok, ahol a család elvárása a templomi esküvő és a pár alapvetően nem vallásos. Természetesen ez is érthető. Mindig azt javaslom a párnak, hogy próbálják meg a saját kívánságaikat előtérbe helyezni. Ha nekik nem komfortos egy templomi szertartás, találjuk meg az egészséges kompromisszumot: ami még nekik is belefér és a családi béke is megmarad. Hangsúlyozom: az én fő célom mindig az, hogy a pár elégedett legyen, és ha nekem kell konfrontálódnom a családdal a pár érdekében, hát, legyen. A pár kedvéért örömmel vállalom a „bűnbak” szerepét. Szerencsére, eddigi pályafutásom alatt mindig mindenki elégedettségére sikerült megoldást találnom.

-’ Egy egyházi szertartás is tud nagyon személyes és szívhez-szóló lenni, különösen akkor, ha a szertartást vezető egyházi személyhez van a párnak a kapcsolódása. Akár a jegyes-oktatáson alakult ez ki, akár régebbi időkre nyúlik vissza.

-’ A polgári szertartásokon is nagyon fontos a szertartás-vezető személye. Sajnos sokan ismerjük a „rutin” szertartásokat… Egyre nagyobb divat – és én maximálisan támogatom – , hogy egy pár két tanúval bemegy a hivatalba, ott megtörténik a „rutin” szertartás, aztán egy szertartásvezető a nagy napon, a násznép előtt, személyre szólóan, alaposan felkészülve összeadja őket. Természetesen ez megvalósulhat hivatalos keretek között, hiszen rengeteg lelkiismeretes anyakönyvvezetőt ismerek én is, aki minden esetben „felkészül a párból”. Köszönet érte.

A párok mennyire hallgatnak a tanácsokra? Pl.: valami észbontó színösszeállítást akarnak, amiről próbálod őket lebeszélni.

– Nagyon örülök, amikor egy párnak vannak elképzelései. Mindig könnyebb úgy gondolkodni, hogy a pár tudja, hogy mit szeretne – legalább ennyire fontos, ha tudja, hogy mit nem szeretne.
Szervezője válogatja, hogy miben támogatja és miben próbálja más útra terelni őket. Át szoktunk minden ilyesmit beszélni, néha nekem is vannak első hallásra formabontónak tűnő ötleteim. Addig gyúrjuk ezeket közösen, ötletelünk, gondolkodunk, amíg a végeredménnyel mindenki, de elsősorban a pár, maximálisan elégedett lesz. Ha ők úgy érzik magukat tökéletesen a nagy napon, ha az általuk megálmodott észbontó színösszeállításban lehetnek, legyen így. A lényeg, hogy a pár elégedett és boldog legyen.

Hol volt a legextrémebb hely, ahová valaha szervezned kellett egy esküvőt?

– Mi számít extrém helyszínnek? Egy öreg pajta, egy volt repülőgép-hangár, egy budai kilátó? Ezekhez is volt már szerencsém. Szerintem a helyszín extrémitása nem annyira fontos, mint azt sokan hiszik. Az volna a legnagyobb boldogságom, ha minden pár saját magára igazítani az esküvője minden „kellékét”, a helyszínt, az ételt, a zenét…stb és nem az kapna egyre nagyobb hangsúlyt, hogy ki miben és mennyire volt extrém. Ne a helyszín miatt legyen emlékezetes a nagy nap, hanem az ifjú pár boldogsága és elégedettsége miatt.

Mi volt a legextrémebb kérés, amit valaha hallottál?

– Megint csak visszakérdezek: mi számít extrém kérésnek? Hogy a pár kiskutyája hozhassa be a gyűrűket? Hogy egy folyamjáró hajó kapitányi liftjén érkezzen a menyasszonyi torta? Hogy egy erdei vonatút legyen a „vendégvárás”? Szeretem ezeket a kihívásokat is. De, ahogy korábban is mondtam, legjobban az elégedett ügyfelet szeretem. Mindenki gondoljon bele: Azok az esküvők a legszebb emlékei – vendégként – ahol a pár jól érezte magát. Az a tapasztalatom, hogy ahol a pár boldog és elégedett, ott a vendégek is azok. Én azon dolgozom, hogy a pár maximálisan boldog és elégedett legyen.

Sokan kérdezik, hogy hol érnek el, hol tudnak rólam megnézni egy videót…stb. Azt szoktam mondani, hogy biztosan nem szeretne „ugyanolyan” esküvőt, hiszen a legfontosabb a személyes kapcsolódás, a kölcsönös bizalom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hirdetési felületek nélkül, ajánlások útján is megtalálnak azok a párok, akikkel tudunk együtt gondolkodni és akinek az esküvőjét örömmel vállalom. Ezzel együtt, ha szeretnél megtalálni, itt érsz el: facebook.com/ceremoniakmestere; ceremoniakmestere@gmail.com; +36307464747

Szerencsére sokféle feladatom van, hiszen a Vaskakas Bábszínház szervezőjeként, aktív előadóművészként, kisgyermekkori művészeti nevelést tanítóként (facebook.com/mintenekeljotthongerbertjudit) és első sorban egy 3 éves, varázslatos kislányát főként egyedül nevelő anyukaként, megválogathatom, hogy milyen felkérésre mondok igent.